Kezdhetem? Jó. Vajda Iván vagyok, 35 éves lakos. Itt élek ezen a bányatelepen
úgy... több mint 35 esztendeje. Apám is itt él, de ő a szomszéd szobában van, s
nem hallja. Én gondoskodok róla. Beteg szegény. Nagyapám is itt élt, s az ő
nagyapja is, bár vele nem találkoztam még. Élünk. Igen. Éldegélünk.

Egy kis község lakosai a megélhetésüket biztosító bánya bezárása után a túlélésért küzdenek. Kapaszkodót keresnek ott, ahol már nincs miben reménykedniük, ahol talán már túl mélyen vannak azok a bizonyos rejtett bányavirágok ahhoz, hogy bárki a felszínre hozhassa őket.

Ebben a tragikomikus történetben a megértés kulcsa a megbocsátás. Nem idegeneket látunk távolinak tűnő problémákkal küzdeni: helyzetük égetően ismerős és testközeli. Fájdalmukat humorral enyhítik, a maguk önfejű módján mégis egymásba kapaszkodnak. Túlélnek. Élnek. Éldegélnek abban a valóságban, ami a külvilágnak csupán egy izgalmas riport témája, számukra azonban a létezésért való mindennapos küzdelem.

Szereposztás:
Iván
Barti Lehel-András
Mihály
Fodor Alain Leonard
Ilonka
Pascu Tamara
Illés
Moșu Norbert-László
Irma
Máthé Annamária
Díszlettervező: Ferenczi Zoltán
Jelmeztervező: Szőke Zsuzsi
Zeneszerző: Ferenczi Zoltán
Dramaturg: Balázs Helga

Rendező: Faragó Zénó