Orth István rézkarcai és rajzai kiállításra kerülnek Sepsiszentgyörgyön
Az Árkosi Kulturális Központ a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézettel együttműködésben márciusban rendezi meg Orth István szebeni művész grafikai kiállítását „Az ember tragédiája” címmel.
A kiállítás megnyitója 2026. március 6-án, pénteken, 18:00 órakor lesz a központ kiállítótermében (Zeneház, Oltului utca 6., Sepsiszentgyörgy). A megnyitón köszöntőt mond Vladimir Bulat művészettörténész és Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője.
A kiállításra a belépés ingyenes. Szeretettel várjuk Önöket, hogy felfedezzék Orth István vizuális világát!
A megnyitó után 19:00 órától rendkívüli hegedű–zongora hangversenyre kerül sor „Női harmóniák” címmel, amelyet Alina Nauncef hegedűművész és Anca Preda zongoraművész ad elő.
Műsoron a következő zeneszerzőnők művei szerepelnek: Clara Schumann, Lili Boulanger, Luise Adolpha Le Beau, Cécile Chaminade, Amy Beach, Maria Theresia von Paradis és Pauline Viardot.
A helyek száma korlátozott, jegyeket előre is meg lehet vásárolni a központ székhelyén, Olt utca 6 sz. naponta 9–15 óra között (tel: 0267 373 651).
Egy jegy ára 30 lej.

A kiállításról
Az Az ember tragédiája című kötet művészi szépségének és precizitásának köszönhetően megerősítette Orth István nevét, mint kiemelkedő grafikusét. A könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg magyar és német nyelven, és hamarosan várható a román nyelvű fordítás is, amelyet Octavian Goga készített.
Orth ezt a munkát kreatív kihívásként kezelte, a Tragédia képeit rézkarc technikával (aquaforte és aquatinta) és vegyes technikával készítette. A kiállítás ezeket a műveket, valamint Dante Alighieri Isteni Színjáték című művéből inspirált illusztrációkat mutatja be, kivételes minőségű vizuális élményt nyújtva a közönség számára.
Orth István így nyilatkozik: „Dante Alighieri szerint az Isteni Színjáték egy «komédia», míg Madách Imre Az ember tragédiája című műve a humán drámát vizsgálja, nemcsak a történelmi múltat, hanem a jövőt is. A globalizált és digitalizált jelenünkben az ember személyi kóddá válik, klónozzuk az élő világot, az érzelmeket és a spiritualitást múzeumokba zárjuk. Madách anélkül, hogy közvetlenül kimondaná, arra utal, hogy ez lehet a vég – remélhetőleg csak civilizációnk számára. Az ember a világűrbe menekülhet, vagy túlélheti a «katasztrófát» a föld alatt vagy a sarkokon, majd újrakezdheti életét.”
Az ember tragédiája nem csupán az évezredeken át tartó küzdelem az ideálokért, hanem az ember teljes magányának felismerése és a folyamatos harc a létezésért. Ádám és Éva, Lucifer társaságában, az emberi lét komplexitását és a sors, a szabadság és a létezés próbái közötti feszültséget szimbolizálják.
A koncertről
Clara Schumann – Három románc, Op. 22 (hegedűre és zongorára)
Az 1853-ban komponált Három románc Clara Schumann kamarazenei életművének egyik leglíraibb darabja. A művek bensőséges hangvételűek, finoman árnyalt érzelmi világot tárnak fel, miközben a hegedű és a zongora egyenrangú partnerként folytat párbeszédet. A romantika eszményének megfelelően a dallamosság, az intim hangulat és a költői karakter áll a középpontban. A három tétel eltérő karaktere – szenvedélyes, szemlélődő és energikus – gazdag érzelmi ívet rajzol.
Lili Boulanger – Nocturne (hegedűre és zongorára)
A Nocturne a francia késő romantika és impresszionizmus határán mozog. Boulanger érzékeny harmóniavilága és lebegő dallamvezetése álomszerű, finoman melankolikus atmoszférát teremt. A hegedű éneklő hangja fölött a zongora áttetsző faktúrája szinte festői színekkel gazdagítja a zenei szövetet. A darab rövidsége ellenére mély érzelmi intenzitást hordoz.
Luise Adolpha Le Beau – Románc, Op. 35 (hegedűre és zongorára)
Le Beau műve a német romantika hagyományába illeszkedik. A Románc kifejező, énekszerű dallamával és gazdag harmóniai alátámasztásával a 19. századi kamarazene esztétikáját tükrözi. A darab különösen a hegedű kantábilis lehetőségeit emeli ki, miközben a zongoraszólam nem csupán kísérő szerepet tölt be, hanem aktív formálója a zenei folyamatnak.
Cécile Chaminade – Capriccio, Op. 18 és Rondeau, Op. 97 (hegedűre és zongorára)
Chaminade zenéjére a virtuozitás és a könnyed elegancia jellemző. A Capriccio játékos, lendületes karakterével technikai brilianciát kíván az előadóktól, míg a Rondeau formailag világos szerkezetével és visszatérő refrénjével élénk, szellemes hangulatot teremt. Mindkét darab a francia szalonmuzsika kifinomult stílusát idézi, ugyanakkor koncertpódiumon is hatásos megszólalást biztosít.
Amy Beach – Románc, Op. 23 (hegedűre és zongorára)
Amy Beach Románca a késő romantika gazdag érzelmi világát jeleníti meg. A mű szélesen ívelt dallamai és harmonikus melegsége mély, bensőséges hangulatot árasztanak. A hegedű és zongora közötti intenzív párbeszéd fokozatosan építi fel a drámai csúcspontot, majd lírai megnyugvással zárul. A darab az amerikai romantikus kamarazene egyik szép példája.
Maria Theresia von Paradis – Sicilienne (hegedűre és zongorára)
A Sicilienne pasztorális jellegű, ringató ritmusú darab, amely a barokk siciliana-stílus hangulatát idézi. Egyszerű, mégis kifejező dallamvilága időtlen bájt kölcsönöz a műnek. A darab lírai karaktere és áttetsző szerkezete révén különösen népszerű koncertszám, amely bensőséges, elegáns lezárást vagy hangulati ellenpontot kínál egy műsorban.
Pauline Viardot – Hat darab hegedűre és zongorára
Viardot, aki elsősorban énekesnőként vált ismertté, kompozícióiban a vokális gondolkodásmódot hangszeres műveiben is érvényesíti. A hat darab változatos karaktereket vonultat fel: lírai, táncos és virtuóz elemek egyaránt megjelennek bennük. A dallamközpontú megfogalmazás és a finom stiláris árnyalatok érzékeny kamarazenei párbeszédet teremtenek a két hangszer között.

Az előadókról
Alina Nauncef örömmel ötvözi a zenélést különböző formációkban – hegedű–zongora duóban, az Impressione Vonósnégyesben és a Brassói Filharmóniában, ahol első hegedűsként működik közre – az oktatói tevékenységgel. A Brassói Zeneakadémia hegedűtanára, valamint dékánhelyettes a hallgatói ügyekért. A zene számára mindig is szenvedély és hivatás volt, ami számos hazai és külföldi fellépésre ösztönözte.
Anca Preda hét éves korában kezdte zongoratanulmányait, majd a Brassói Zeneakadémián tökéletesítette tudását. Doktori fokozatát a Bukaresti Nemzeti Zeneegyetemen szerezte, és számos hazai és nemzetközi díjban részesült. Koncertezett Romániában, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, valamint mesterkurzusokat tartott Portugáliában és Spanyolországban. Jelenleg egyetemi docens és dékánhelyettes a Brassói Zeneakadémián.