Hubay Miklós: Római karnevál - december 28.

A marosvásárhelyi Spectrum Színház, a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház, közös előadása
Hubay Miklós: RÓMAI KARNEVÁL
Szereplők:
Margitka: Farkas Ibolya
Író: Győrffy András (Jászai Mari-díjas)
Igazgató: Kárp György
Zénó: Wischer Johann (Bánffy Miklós-díjas)
Díszlet: Pataki András
Dramaturg: Molnár Anikó
Rendező: Pataki András (Jászai Mari-díjas)

A darab főhőse, az egykor ünnepelt színésznő, úgy érzi, nincs hely számára ebben a világban, ezért megoldásnak az éhhalált választja. Eközben a színház igazgatója szorult helyzetbe kerül: egy napig neki kell szórakoztatnia a Magyarországra érkező egykor híres írót. Támad egy mentő ötlete, felkéri a színház kiöregedett színészeit, jegyszedőit, páholynyitogatóit, hogy játsszák el az író darabját A hivatásából kiszorult csodaváró főhősünk minden lehetőségbe belekapaszkodik, hogy sorsát jobbra fordítsa. De van-e esélyünk egy hazug korban? A perifériára szorult, valaha ünnepelt színésznő újból színpadra kerülhet-e, vagy játékszere lesz egy pillanatnyi hatalmi érdeknek?

Hubay Miklós Kossuth-díjas drámaíró, műfordító, esszéista, a magyar irodalom klasszikus életművet alkotó képviselője volt, aki szinte kamaszkorától a magyar drámairodalomra és az azt éltető színjátszásra tette fel életét és attól nem tántorodott el.
Hubay Miklós 1918. Április 3-án született Nagyváradon. Pályakezdésétől szenvedélyesen foglalkoztatt a drámai műfaj jövője, és az elsüllyedt magyar drámai hagyomány felelevenítésén fáradozott. Már az első darabja a Magyar Nemzeti Színház repertoárján szerepelt. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar dráma napját. Nevéhez fűződik az első magyar musical.
Hubay Miklós háromszor kapott József Attila-díjat (1955, 1965, 1975), 1994-ben elnyerte a Kossuth-díjat, 1997-ben pedig – életműve elismeréseként és a Hová lett a Rózsa lelke? című drámájáért – Szép Ernő-díjat. Az írót 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel, 2004-ben pedig életművéért Arany János irodalmi díjjal jutalmazták. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.
Pataki András:
“A darabválasztásnál elsődleges szempont volt, hogy Farkas Ibolyának, az erdélyi színjátszás legendás, kiemelkedő művészének keressünk egy olyan jutalomjátékot, amely tiszteleg a gazdag pályafutása, a hatvanadik szezonja előtt. Egyúttal lehetőséget nyújt arra is, hogy a marosvásárhelyi színházi világ aranykorszakának - amikor világszínvonalú alkotók dolgoztak az ottani teátrumban - másik két ikonikus színésze, Kárp György és Györffy András együtt léphessen színpadra. A már nyugdíjas művészekkel együtt játszik a Vajdaságból érkező Wischer Johann, aki a zentai teátrum vezetőjeként mindig fontos tartóoszlopa, közvetítője a nemzeti identitással kapcsolatos gondolatoknak, a határon túli magyar színjátszás ápolásának. Ezért különleges és izgalmas generációs találkozásnak gondolom ezt a munkát. Ennek szellemében a Soproni Petőfi Színház, a marosvásáhelyi Spectrum Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készül az előadás.
A színmű választása számomra arról is szól, hogy a hivatásukat évtizedekig művelő kollégák megérdemlik, a jelen alkotói gondolkodjanak bennük, elsősorban a tehetségük, érdemeik elismerése miatt. Létkérdésnek tartom a színházi munkában a generációk szaktudásának áramlását. Természetes legyen az idősebb, tapasztaltabb kollégák megbecsülése. Nyitottnak kell lenni az ilyen találkozásokra, mindig érdemes tanulni az elődöktől, s a megszerzett egyetemes tudásanyagokat csak úgy lehet időről-időre áthagyományozni, ha különböző életkorú emberek szót értenek egymással.
A Római karnevál ebből a szempontból is aktuális kérdést jár körül. Hubay Miklós történetének főhősét, Lánczy Margitról, a Nemzeti Színház színésznőjéről mintázta. Őt a kommunista időkben egy koncepciós perben börtönbüntetésre ítélték, majd szabadulása után páholynyitogatóként alkalmazták. Jellemző az akkori kommunista hatalom módszereire, olyan eljárásban ítélték el Lánczy Margitot, amikor letartóztatásakor a gépírónő rosszul írta a foglalkozását, színésznő helyett szövőnőt gépelt, de ez sem akadályozott meg senkit abban, hogy perbe fogják. Erre a hatalom kitalált egy történetet, miszerint a szövőgépgyár ipari titkait adta ki az olaszoknak. Ezért csukták le. Érdekesség, Hubay szerint amikor a börtönből kijutott színésznő hazament egykori otthonába, akkor a csengetés után a per egyik tanúja nyitott ajtót neki.
Nem csak Lánczy Margit sorsa ad valós, visszakereshető utalást, helyzetet a színműhöz, hanem az is, tényleg történt hasonló eset a szocialista időkben itthoni színházban, amikor így ment le egy kirakatpróba csak az ideérkező írónak. Ezért a színésznő, az író és színházigazgató figurája is hordozhat kapcsolódást, tükröt a múlt szituációihoz, akkori kulturális jelenségekhez, embertípusokhoz, így a kellékeshez, aki a szocialista, besúgásokra épülő rendszerben boldogulni kívánó kisemberként igyekszik helyezkedni, túlélni mindig.”
Farkas Ibolya:
“Ez a színdarab rólam is szólhatna, akár én is lehetnék a főszereplője. Megéltem a pályafutásom alatt azt, hogy egy idő után úgy tekintettek rám, mintha nem is léteznék. A marosvásárhelyi közönség és szakma évtizedes elismerése mellett azt vettem észre, nem kellek, nem csörög a telefon szerepek miatt. Megpróbáltam létezni, fennmaradni. Tanítottam sokáig. Ekkor kezdtem az önálló estjeimet összeállítani, Fedák Sáriról, önéletrajzi írásaiból készült a Börtönnapló, nagyon szerettem. Nem tudtam feladni soha a pályát, nekem ez jelenti az életem. Színésznő vagyok, az akartam lenni mindig. Hányszor voltam a földön, nem is tudom, de mindig fel tudtam állni a padlóról, s folytatni. Nem keresek színésznői mintákat, sorsokat ehhez a szerephez, elég visszagondolnom az életemre. A mondatok, az érzések bennem, a lelkemben is élnek.”
Kárp György:
“Igazgatót játszom a darabban, voltam is egy ideig ilyen pozícióban, még, ha nem is akartam vezető lenni, ám csak a színházzal foglalkoztam ekkor. Talán ezért sem lincseltek, vertek meg soha... Akadnak olyan valós sorsok, minták, történetek előttem, amikor valakit a hatalom félretett, még direktorként is. Ilyen például báró Kemény János, aki 1940-es években a Kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója, majd a marosvásárhelyi Székely Színház egyik megszervezője volt. Őt az osztályharc keretében megfosztották vagyonától, hogy el tudja tartani családját, mészégetőbe küldték napszámosnak és ott is halhatott volna meg, ha nem súgják meg egyik magas rangú barátjának, hol dolgozik. Kiemelték onnan, némiképp rehabilitálták. Adtak neki egy könyvtáros állást, olyan épületben, amin nem volt ablak. Megtört az élete, többet érdemelt volna, de mindig képes volt sorsával, irodalom és színházszervező képességével, tehetségével nyomot hagyóan felülírni ezt az időszakot is.”
Györffy András:
“Az írókkal mi színészek soha nem kötekedtünk. Dolgoztunk Sütő Andrással, Székely Jánossal, román drámaírókkal, akik el is jöttek próbákra, premierekre. Nyugati szerzőket jó ideig nem lehetett játszani a román színházaknak, másokat meg az eszmeiségük miatt kellett műsorra tűzni, ezek voltak a kötelező darabok a párt, a kormány miatt. Akadt arra példa, hogy olyan előadást készített Harag György rendező egy műből - amit kikért magának az író, harsogva mindenütt, hogy ez nem az ő darabja - amely a maradandó színháztörténeti pillanatok egyik csiszolt gyémántköveként vált az utókor részéve. Most már kezd egyre jobban előtérbe kerülni a kortárs irodalom a román színházakban, tűnnek fel a fiatal szerzők, színészek. Azt viszont észrevettem, hogy a generációnkat az utóbbi évtizedben már nem keresik annyira. A generációváltás hátulütője is ez. Mi már szerintem túltettük magunkat ezen. Van egy mondás: "a színházat meg lehet utálni, csak abbahagyni nem...”
Wischer Johann:
“Nagyon örülök, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínházban tarthatjuk meg ennek a számunkra is nagy jelentőséggel bíró színdarab bemutatóját. Fontos pillanat ez nekünk. Mi a generációk közötti átjárhatóságra tettük le a voksunkat. Fiatal a társulatunk, több irányba nyitottunk a darabválasztásainkkal, hogy széles közönséget tudjunk megszólítani. Az ilyen típusú hiánypótló drámák igénylik, hogy hiteles, az életet bölcsen, tapasztaltan szemlélő, a szakmájukat magas színvonalúan képviselő színészek tolmácsolják azokat a gondolatokat, sorsokat, történeteket, amelyek mindig színházi téttel bírnak. A színészi életpálya, a színház világa beszippantó erővel bír, nehezen lehet kilépni belőle. Ebben az előadásban a színésznő ezzel szembesül. A darabban egy rendszeren belül érvényesülni akaró, szerethető színpadi dolgozót játszom. Ő megpróbál az idős színésznőn segíteni, megmenteni a saját módján, hogy engedje már el a színházat, akkor életben maradhat. A színházban dolgozók másképp élik meg a napokat, az érzelmeket ilyen közegben. Akad, aki tud civilként belül maradni ebben, a legtöbben viszont élethivatásként tekintenek a színházra. Erről is szól ez a darab számunkra. “

Az előadásra jegyek válthatók a Spectrum Színház jegypénztárában, hétköznapokon 9-12 óra között, valamint a www.biletmaster.ro weboldalon.

Jegyek:
https://www.biletmaster.ro/hun/Event/47005952/Hubay-Miklos:-Romai-karneval

Forrás:
https://www.facebook.com/events/433347774229919/