Kájoni Consort és meghívottai

„Jer, örvendezzünk az Úristennek”

Antal László – ütőhangszerek, ének
Egyed Csaba – ütőhangszerek, hegedű, ének
Gyulai-György Éva – brácsa, fidula, ének (művészeti vezető)
Ilyés Lajos – furulyák, ütőhangszerek, ének
Kovács Erzsébet – ének
Oláh Román Ida – cselló, ének
Veress Katalin – ütőhangszerek, ének

Meghívottak:
Györfi Erzsébet – ének
Lőrinczi György – lant
Bakos Károly – orgona

Kájoni János azonkívül, hogy sok mindent feljegyzett, amit a magyar nemesség énekelt és táncolt, gyűjteményein keresztül betekintést nyújt a korabeli, olasz és német zeneszerzők műveibe is. A szerzetesrendek, köztük különösképpen a ferencesek, ahova ő is tartozott, nagyban hozzájárultak az ellenreformáció terjedéséhez, s lelkipásztori munkájuk mellett részt vállaltak az iskolai nevelésben, szorgalmazván az anyanyelv használatát a templomokban. Több mint kétszáz ferences zenei kézirat maradt fenn a 17-18. századból, közülük Kájoni Organo Missaléja (1667), amely a rend zenei stílusát bemutató legkorábbi kézirat és egyben a legkorábbi orgonáskönyv is. Ebből a gyűjteményből hallható egy Mária-antifóna és egy Litánia. Felcsendülnek a Cantionale Catholicumban kiadott énekszövegek népi változatai és többszólamú feldolgozásai, mindezt kiegészítve a 17. század másik fontos kordokumentumának, a Vietoris-kódex egyházi dallamaival. Kájoni János zenei szempontból legfontosabb műve a nevét viselő Kájoni-kódex. Az 1634 és 1671 között keletkezett gyűjteményben az egyházi dallamok mellett igen nagy fontosságúak az általa lejegyzett táncok és dalok. Ezekből hallhatnak egy csokorra valót a népszerű A nyúl éneke cím alatt ismert szerzeménnyel együtt, mely eredete szerint középkori latin diákdal. Befejezésként ez előadók megidézik Páter Johannes Kájonit egy kortárs költő versével.

A Kájoni Consort régizene-együttes 1988 decemberében alakult Baróton. Tagjai közül néhányan 1980 óta az Erdővidéki Camerata régizene-együttesben is zenéltek, így az első erdélyi reneszánsz együttesek között tarthatjuk őket számon. Az európai reneszánsz és kora barokk zene gyöngyszemei mellett szívesen tűznek műsorukra erdélyi műveket is, kiváltképp Kájoni János által lejegyzett darabokat. Három évtizedes fennállásuk alatt számos fellépésük volt. Rendszeres meghívottjai a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak, a Bikfalvi Reneszánsz Napoknak, a Háromszék Kamarakórus Fesztiválnak, az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak. Több alkalommal léptek fel erdélyi kastélyokban, Magyarországon, valamint Európa számos városában, jelen vannak kulturális eseményeken, tárlatokon, egyházi rendezvényeken. 2011 óta szervezik meg hagyományteremtő szándékkal az Erdővidéki Régizene Találkozót az olaszteleki Daniel-kastélyban, melynek célja az erdélyi amatőr régizene- és táncegyüttesek támogatása, népszerűsítése. Fontosnak tartják a magyar és erdélyi reneszánsz zene megismertetését, ezért igyekeznek a szórványba is eljuttatni a régi korok zenéjét. Idén ünneplik fennállásuk 30. évét, mely éppen egybeesik névadójuk, Kájoni János születésének 390. évfordulójával. Munkásságukért megkapták a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület kuratóriumának Erdővidék Kultúrájáért díját, valamint az EMKE Díszoklevelét.

Györfi Erzsébet 1977 óta a Barozda népzenei együttes és a Kájoni régizene-együttes tagja. Részt vett az első székelyföldi táncházak létrehozásában, valamint az erdélyi táncházmozgalom elindulásában. Tevékenységének egy másik területe a régizene. 1979-ben a Barozda együttes tagjaként fellépett a Kájoni János születésének 350. évfordulója alkalmából a csíkszeredai Mikó-vár udvarán megrendezett emlékműsoron. Ekkor vetődött fel először a régizene fesztivál ötlete. Az 1980-ban megszervezett első Csíkszeredai Régizene Fesztivál megrendezésében óriási szerepe volt a Barozdának, mely további közreműködőkkel kiegészítve Kájoni együttes néven lépett fel. 1980-tól 1986-ig, a fesztivál betiltásáig
gazdag repertoárt énekelt végig, beleértve népdalokat és azok műzenei változatait, Balassi Bálint énekelt verseit, a Carmina Buranából származó dalokat. Gyakori fellépője az újraindult Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak is. 2009-ben és 2010-ben Elekes Emőke lantművésszel Kájoni Cantionale Catholicumának anyagából mutatott be két műsort. Több hanglemezt, CD-t és felvételt készített a Barozdával, valamint más együttesekke. 2013-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kacsó András-díjában, 2016-ban a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Lőrinczi György lantművész 1956-ban született a Maros megyei Havadtőn. Geológiai szakközépiskolát végzett Nagybányán. Autodidakta gitáros. A Sinaiai Klasszikus Gitár Fesztiválon 1984-ben dicséretet kapott, majd ugyanebben az évben a Nagyszebeni Jazz Fesztivál díjazottja volt. Különböző rendezvények résztvevője. 1990–1999 között több alkalommal lépett fel lantos szólistaként a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon is. 1990–2012 között gitárt tanított a marosvásárhelyi Művészeti Népiskolában. Szakterülete a historikus pengetős hangszerek készítése és megszólaltatása. Hangszerépítői tudását számos szakmai tanfolyamon csiszolta Franciaországban, Belgiumban és Svájcban.

Bakos Károly 1989-ben érettségizett a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskola növendékeként, majd ugyanott tett kántorvizsgát. 1994 és 1996 közötti a nagyszebeni Hermann Binder orgonaépítőnél tanult, majd 1996 és 1999 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Szakközépiskolájában orgonaépítést tanult, szakmai gyakorlatát Jáky György győri orgonaépítő műhelyében végezte. 1999 őszétől orgonajavító vállalkozóként működik Erdélyben. 2002 februárjától a csíkszeredai Szent Kereszt Egyházközség kántora. 2003–2005 között karvezetői képzésen vesz részt a Hargita Megyei Művészeti Népiskolában. 2007 szeptemberétől a csíkszentsimoni Sándor Péter orgonaépítő cég munkatársa.

A belépés ingyenes.

Forrás:
https://www.facebook.com/events/2168824653230204/