Nemzetközi kísérlet a Figuránál – közeledik A mester és Margarita bemutatója

Ritka, hogy a kísérleti színház szó szerint értendő. Pedig a kísérlet szükség. – hangzott el a hamarosan bemutatásra kerülő A mester és Margarita című előadás sajtótájékoztatóján.

A Figura Stúdió Színház társulata, Florin Vidamski rendezésében a 20. század egyik leggazdagabb jelentésrétegű regényének radikálisan redukált, performatív adaptációját mutatja be. Az előadás tudatosan lemond a lineáris történetmesélésről, és a művet immerzív színházi tér-eseménnyé alakítja.

Mihail Bulgakov regénye kettős narratív szálból szövődik: Jesua Ha-Nocri és Poncius Pilátus találkozásából az ókori Jeruzsálemben, valamint az 1930-as évek Moszkvájában zajló eseményekből, ahol a „mester” – éppen e történet szerzője – a cenzúra és az elnyomás okozta kimerültség hatására választott száműzetésbe vonul. Szeretője, Margarita elhatározza, hogy megkeresi őt – ezzel a szerelemhez való ragaszkodásának radikális tanújelét adva. Velük párhuzamosan jelenik meg Woland professzor rejtélyes alakja, aki alapjaiban forgatja fel a város látszólag rendezett világát.

Az előadás ezeket a cselekményszinteket szabadítja ki narratív struktúrájukból, és egyidejű állapotok rendszerévé fordítja át. A tér központi eleme egy bejárható vízbéli táj: az előadók teste ellenállásba ütközve mozog benne, az idő lelassul, a nyomás hallhatóvá és fizikailag érzékelhetővé válik.

A közönség nem távoli megfigyelő, hanem a kompozíció része: fénycsóvák fényében lép be a terembe, és maga dönti el, mit fogad be a látottakból. Nincs előre meghatározott nézőpont, nincs rögzített perspektíva.

Az érzékelés egyéni konstrukcióvá válik.

Az előadás az álom logikáját követi – azonban nem a valóság elől való menekülésként, hanem annak játékos feltárásaként. Az álom itt olyan állapotként jelenik meg, amelyben az idő, az ok-okozati összefüggés és az identitás megszokott rendje felfüggesztődik. A szereplők nem pszichológiailag kidolgozott karakterekként lépnek fel, hanem állapotok sűrített megtestesítőiként: kimerültség, vágy, döntés, feloldódás.

A szöveg töredékesen van jelen – vetítésként, hangként, a térben hagyott nyomként. Nem magyaráz, hanem kiegészíti a testi és térbeli élményt.

Így jön létre egy olyan előadás, amely nem mesél a szó hagyományos értelmében, hanem megélhetővé tesz: egy átmeneti világot, amelyben a valóság és a képzelet felismerhetetlenül egymásra rétegződik. Középpontjában az a kérdés áll, mi marad meg, ha a bizonyosságok szétesnek – és milyen szerepet tölthet be a szerelem, az emlékezet és a művészi munka egy ilyen állapotban. Mélyebben: mi mozgatja a tragikus tapasztalatot, amely látszólag kivonja magát minden ésszerű kontroll alól – és milyen kihívást jelent mindez a színház számára abban a radikális változásban, amely jelenleg életérzésünket meghatározza.

A művészi csapat kiemelkedő, regionálisan és nemzetközileg egyaránt elismert alkotókat foglal magában. Arno Kleinofen dramatrurg a német kortárs színház képviselőjeként és elismert alkotójaként olyan szöveget formált, mely egyenrangú elemként illeszkedik az előadás többi szegmenséhez és anélkül érvényesül, hogy irányítana. Dunkler Réka a hazai színházcsinálásnak nem csupán pontos ismerője, de kiemelkedő művelője is, aki ezúttal fordítóként és dramaturgként munkájával hidat képzett a nemzetközi és a hazai kultúrák, nyelvek és világok között. Cristina Milea díszlet- és jelmeztervező egyedi, vizuálisan erőteljes formanyelvéről ismert; munkái műfaji határokat átlépve jelennek meg európai rangú repertoárszínházakban és a független színházi szcénában egyaránt. Asszisztensével, Marta Sersescuval olyan sajátos látványvilágot alkottak meg, amelyben minden anyagnak önmagában is jelentősége van, legyen az textil vagy három köbméter víz. Călin Țopa hangtervező nemzetközi elismertségét precíz, sűrű atmoszférájú hangterek megalkotásával szerezte, amelyek meghatározó módon formálják a performatív alkotások terét és idejét. Az immerzív élmény létrejöttéhez nagyban hozzájárul Tony Macpela interaktív hangistallációja, amely a teret elevenné téve kínál érzéki és érzelmi kapcsolódási lehetőséget a néző számára. Bordos László Zsolt az immerzív videóvetítés területének egyik vezető képviselőjeként csatlakozik a projekthez; művei nemzetközi fesztiválokon, múzeumokban és városi köztereken kerülnek bemutatásra. Sergiu Matiș koreográfus olyan sajátos mozgásnyelvet képvisel, amely a kortárs táncot, a performatív gyakorlatot és az interdiszciplináris szemléletmódot ötvözi egységes alkotói nyelvvé. A csapat összességében sokrétű, határokon átívelő perspektívát visz az előadásba, amely a helyi kontextusokat nemzetközi művészeti diskurzusokba ágyazza.

Az előadásban a teljes társulat, azaz Bartha Boróka, Barti Lehel-András, Faragó Zénó, Fodor Alain Leonard, Dávid A. Péter, Máthé Annamária, Moșu Norbert-László, Pascu Tamara, Szilágyi Míra, Tamás Boglár és Vajda Gyöngyvér játszik.

A bemutatóra április 18-án kerül sor, majd ezt követően április 20., 21., 22-én lesz újra látható az előadás.

Az előadás létrejöttét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő támogatta.

a Figura Stúdió Színház közleménye

borítókép: Kozma Péter – próbafotó